15 napos javítás – egy újabb szabály, amit nagyon sokan helytelenül alkalmaznak. Jótállás/szavatosság esetén első körben kijavítást, vagy kicserélést kérhetünk a termék hibája miatt, ezt nagyjából mindenki tudja. A többség számára az sem újdonság, hogy ha javítható a hiba, akkor a vállalkozás elutasíthatja az azonnali csereigényt (kivéve, ha a hibát a vásárlástól számított 3 munkanapon belül jeleztük). A kijavításra nyitva álló határidővel kapcsolatban azonban nagyon sok a tévhit, és amiatt gyakran éri hátrány a vásárlókat.
A jogszabály az mondja: „A vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze.” Egy laikus számára is egyértelmű, hogy itt bizony nem egy szigorú határidőről beszélünk, hiszen a „törekednie kell” fordulat miatt ez egy ún. gumiszabály. Mikor, és milyen okkal lehet túllépni a 15 napot? A kialakult bírói gyakorlat értelmében a 15 napot főszabálynak kell tekinteni, amitől adott esetben megengedhető az eltérés, de csak megfelelő indokkal, a fogyasztó aránytalan sérelme nélkül. A gyakorlatban sokszor azzal szembesül a fogyasztó, hogy ezt a 15 napot egyfajta irányelvnek tekintik a vállalkozások, annak ellenére, hogy ez annál sokkal szigorúbb, jogszabályban rögzített elvárás.
Mikor fogadható el a 15 nap túllépése?
Főszabály tehát, hogy 15 napon belül orvosolni kell a hibát. Nem csak azt kell figyelembe venni, hogy a vállalkozásnak mennyi időre van szüksége a javításhoz (javító szolgálathoz továbbítás, alkatrész beszerzése külföldről, stb.), hanem azt is, hogy a fogyasztó számára mekkora hátrányt jelent, hogy a termék használhatatlan a számára. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a termék használati értéke és vételára fordítottan arányos a 15 napos határidő elfogadható túllépésével. Minél drágább, és minél „fontosabb” egy termék a fogyasztó számára, annál kevésbé tolerálható a javítás elhúzódása.
Mennyivel lehet túllépni a 15 napot?
Első ránézésre talán nem a legjobb megoldás ez a 15 napos gumiszabály. Jobban belegondolva azonban épp ez szolgálja a fogyasztók és a vállalkozások érdekét is, hiszen megmarad az eseti mérlegelés lehetősége. A gyakorlatban azt lehet mondani, hogy a legtöbb napi használati tárgy, műszaki cikk vagy ruha esetén 30 napon túl már nem várható el a fogyasztótól, hogy tovább várakozzon, tehát ebben az esetben érdemes áttérni a sorban következő szavatossági jogra. Persze ezen belül is lehet differenciálni, hiszen egy család minimális komfortszükségleteit kielégítő műszaki cikkek (mosógép, hűtő, sütő, kazán) a 15 napos határidő minimális túllépése is jelentős kényelmetlenséget jelenthet, tehát e termékek esetén indokolt lehet 15-20 nap után elállni a szerződéstől, ha addig nem történt meg a kijavítás, vagy kicserélés.
Mit tehet a fogyasztó?
A fogyasztó számára fontos tudni, hogy érdemes a 15 napos határidő túllépését külön írásbeli panaszban jelezni, és adott esetben (termékenként változó, 7-15 napos ) póthatáridőt tűzni. Amennyiben a póthatáridő eredménytelenül telik el, még akkor is megalapozott lehet a fogyasztó elállása, ha egyébként a vállalkozás eleget tett a törekvési kötelezettségének (pl. megrendelte a pótalkatrészt, de az hetek óta nem érkezett meg).
Mit tegyen a vállalkozás?
A vállalkozásoknak azt érdemes szem előtt tartani, hogy a saját belső eljárásaikat a fentiekre tekintettel célszerű kialakítani. Ez egy fogyasztóvédelmi rendelkezés, tehát a fogyasztóvédelmi hatóság vizsgálhatja a betartását. Jó gyakorlat, ha a 15 nap túllépéséről a fogyasztót írásban értesítik, megfelelő indoklással. A felelősség bizonyos mértékig ilyenkor még hárítható (időben megrendeltem a pótalkatrészt, de még nem érkezett meg), ezért van így megfogalmazva a szabály, de a jelentős túllépés esetén erre már nincs lehetőség, a fogyasztó elállhat a szerződéstől és visszakövetelheti a vételárat. Érdemes ezeket a szempontokat a forgalmazott termékkör kialakításánál is figyelembe venni. Megfontolandó lehet bizonyos termékek esetén, hogy a javítás idejére csereterméket biztosítson a vállalkozás, annak ellenére, hogy erre vonatkozóan nincs jogszabályi kötelezettség. Ennek az lehet a racionális oka, hogy egy elhúzódó javítás esetén a fogyasztó így nem hivatkozhat az őt ért aránytalan kényelmetlenségre, tehát elkerülhető a szerződéstől való – jogszerű – elállása. Persze csak akkor, ha a cseretermék használati értéke megközelíti a hibás termékét.
Nagyon sok különböző, egyedi eset is előfordulhat, a fentieket természetesen nem lehet minden egyes ügyre vonatkozó sorvezetőnek tekinteni. Célunk, hogy a hasonló ismeretterjesztő írásokkal feltárjuk a szabályok valódi értelmét, segítve ezzel a fogyasztók tudatos döntéseit és a vállalkozások jogszabályi megfelelésre törekvését.